Tamási Áron: Vadrózsa ága

Vadrózsa ága

A Vadrózsa ága Tamási Áron életének utolsó hónapjaiban íródott. A tervezett kötetnek csak két fejezete készült el. Ebben 1926-tól 1934-ig követhetjük nyomon a szerző sorsát. A nyitó mondatok arról tudósítanak, ahogy megérkezik Amerikából és energiával telve készül belevetni magát Kolozsvárott az irodalmi életbe az Erdélyi Helikon tagjaként. Az utolsó képek pedig a Centrál Kávéház népi íróit, illetve a régi "harcostársakat" vetítik elénk, egy-egy találó jelzővel. E két mozzanat közé esik az Ábel-trilógia megírása, a Baumgarten-díj; küzdelmek, sikerek és kudarcok sora. Egymást váltva villannak föl a pályatársak portréi. Vitája Nyirő Józseffel és kiállása az egységes magyar irodalomért egyaránt mutatják igazságkereső szenvedélyét, a néphez való hűségét. E vallomásai is bizonyítják nyelvi erejét, líraiságát és érzékletes realizmusát, öniróniával gazdagítva a Tamási portrét.