Harry Potter és az Azkabani Fogoly

Ismét nyár van, Harry Potter pedig újra a Privet Drive 4. szám alatt tölti a szünidőt. Már második évét végezte el a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolában. A helyzete továbbra sem rózsás, mivel nevelőszülei továbbra sem tolerálnak semmit, ami a Roxforttal, mágiával vagy a varázsvilággal kapcsolatos, Harry-nak még a leckéit is titokban, éjszaka kell megírnia.

És ha esetleg a Durley-kből még nem lenne elege, kap még egyet: Vernon bácsi nővére, Marge érkezik látogatóba. Az asszony rokonaihoz és kutyájához hasonlóan utálja a fiút, és ezt nem győzi elégszer hangsúlyozni.

Harry a saját, jól felfogott érdekében tűri ezt, ám egy szüleit ért igen csúnya, becsmérlő megjegyzésnél betelik nála a pohár. Akaratlan varázslatától Marge néni is megtelik, mint a töltött pulyka, és elszáll – szó szerint.

A fiú Vernon bácsi fenyegetőzései nélkül is felismeri, hogy nem maradhat ott tovább, így fogja ládáját és elindul valamerre. Semmi ötlete sincs, hova is mehetne, s már kezdene kétségbe esni, mikor megjelenik a Kóbor Grimbusz, „az útszélen rekedt boszorkányok és varázslók járata”.

A Foltozott Üstbe viteti magát, ahol elég nagy meglepetés éri: nem más várja ott, mint maga Cornelius Caramel, a Mágiaügyi Miniszter.

Harry megkönnyebbülésére nem fogják sem kirúgni a Roxfortból, sem pedig az Azkabanba csukni, ráadásul az iskolakezdésig hátralévő két hetet rokonaitól távol töltheti.

A Kis Túlélő nem is lehetne boldogabb, azonban ezt azt érzést beárnyékolja a tudat, hogy van valahol egy szökött bérgyilkos, Sirius Black, aki éppen rá vadászik, és akár a föld alól is elő akarja keríteni. Bármi áron.