Kezdőlap » könyvajánló » Molnár Gábor: Bíborviskó

Molnár Gábor: Bíborviskó

Minden olvasó embernek volt egy időszak az életében, amikor az útleírások, a vadászélményekkel teli visszaemlékezések, kalandos történetek voltak a legkedveltebb olvasmányai. Hatalmas szerencse, hogy ebben a kicsi országban jelentős mennyiségű utazó, kutató, vadász és egyéb, veszélyes kalandokra vállalkozó hazánkfia született. élt és megírta tapasztalatait. A legújabb kori hírességeink , mint Magyar László, Kőrösi Csoma Sándor, Teleki Sámuel, Széchenyi Zsigmond, Kittenberger Kálmán rengeteg jelentős és nevezetes embert adott hazánk a világ földrajz-kutatásának, a növény- és állatvilág katalogizálásának. Egyik nagy utazónk, aki a szegénység elöl menekült egészen Dél-Amerikáig, Molnár Gábor.

Molnár Gábor 1908-ban született és nagyon korán, 1930-ban jutott ki Brazíliába, ahol a Nemzeti Múzeum számára gyűjtött növényeket és állatokat. Az ottani tartózkodását vadbőrök és kígyók eladásából fedezte, de volt ültetvényvezető a Fordnál is.

1932-ben egy felrobbanó gyutacs megvakította, ezért hazatért és ennek “köszönhetően” lett íróvá. Első műve 1940-ben jelenik meg a ” Kalandok a Brazíliai őserdőben” címmel, mely, mint a többi nagy része is, a brazil vadonba kalauzolja el az olvasók generációit, akik töretlen népszerűséggel olvassák az 1980-ban elhunyt utazó könyveit.

A Bíborviskó nem kifejezetten útleírás, az előző könyveihez csak annyiban hasonlít, hogy Brazíliában játszódik. Egy, az őserdőben élő és gyilkos indián törzsről szól, akik megölnek minden idegent, akik a területükre lép. Az érdekessége a regénynek az, hogy mindez a valóságban is lejátszódott, nem kitalált történet. A szereplőkön keresztül, akik tudósok, kalandorok, jó szándékú brazil emberek, rajtuk keresztül mutatja be az 1930-as, már polgárosodó, fejlődő és a múltat felejteni igyekvő brazil társadalmat, annak hibáit, előnyeit, az egyes emberek szemléletét a világ és az ország dolgaihoz, az őslakók, az erdőben élő indiánokhoz való viszonyulást.

Egy kutatókból álló csoport indul a vérengző és idegenölő bennszülött indiánok, a xavantes indiánok földjére. Egy eltűnt civilizáció nyomait kutatják, mely talán azonos a régen eltűnt El Dorádóval. A velük tartó kalandorokat nem a hírnév vonzza, hanem az itt is felbukkanó arany bűvölete. Szerepel a könyvben minden olyan személy, aki akkoriban befolyásolhatta és mozgatta az őserdőben élő emberek életét. Ilyen a bárkás, a boltos, a halász, a vadász. Szép és rendkívül izgalmas regény, a befejezése nem éppen az, amit szeretne az olvasó, de éppen ettől más, mint a kitalált és “megszerkesztett” könyv. Nem jár sikerrel az expedíció, ismét az indiánok nyernek, de láthatjuk, hogy már elindult valami ebben a hatalmas országban. Valami, ami oda vezetett, hogy már másként gondolnak az őslakókra, már nem primitív “Állatnak” tartják az erdő népeit.

Aki izgalmas, emberi, út- és tájleírásokkal gazdagított könyvet szeretne, az feltétlenül olvassa el Molnár Gábor: Bíborviskó című remekét.

Alternatív címek:

  • molnar gabor konyvek pdf

  • molnar gabor konyvek

CSAK KLUBTAGOKNAK!

Ez a tartalom csak klubtagoknak elérhető! Szeretnél te is klubtag lenni ingyenesen?

Tagként hozzáférhetsz:LETÖLTÉSEKHEZ, E-BOOK-okhoz, PDF-ekhez, TORRENTEKHEZ

Neked mi a véleményed?

Az email címed nem publikus.Minden mezőt meg kell adni. *

*